BIKABALLADA ( a Rímhányó Romhányi stílusában)
(Alkalmi vers az idősek farsangjára)
Egy fiatal tehén világra hozta fiát,
A négy lábon is csak csetlő-botló, kis bikát.
A kis bika olyan aranyos,
Elől Barna, hátul meg Lajos.
A kicsi bika okos volt, jól tanult a bikaiskolában,
Büszke is volt a sok barom – lesz értelmiségi a családban!
És nagy bika lett a kis bikából,
És elege lett a tudományból! Belezüllött az éjszakába, ott teeljesült Megkapott minden marhát, tisztességest, szajhát, nőttön nőtt az egója , fönn hordta az orrát! Gyakran állt tükör előtt illegetve magát, kis csorbulásnál is köszörülte szarvát. Amerre járt fű nem zöldült fa hullatta lombját, Reszkettek mindenütt midőn hallották a hangját!
Így pörgette éveit Ő bikasága
mígnem egyszer betévedt egy arénába!
Nézzünk be az arénába:
ott lesz majd a véres dráma!
Tíz marcona legény, tíz torreádor,
Vért kíván venni egy ártatlan bikából. Vérmes bikánk megdühödött, hogy fajtáját alázzák, szikrát szórtak szemei s kardként döfte szarvát.
A bőszült állat rosszul mérte fel a sanszot,
hogy tíz torreádorral tengelyt akasztott! Nem cifrázom elmondom a valót: védi magát vitézül a hatalmas bika, de a túlerő előtt meg kell hajolnia!
Tíz tőrdöféstől rogyott térdre – szól a krónika- Minden idők bikáinak legbikábbika.