Birtalan József emlékezete
Éles Mihály
BIRTALAN JÓZSEF EMLÉKEZETE…
Született ezerkilencszázhuszonhétben,
a ” Hepehupás” Szilágy megyében.
A Teremtője tudta, mire lesz jó a fiúcska,
adott neki talentumot sáfárkodjon vele,
teljesítse ki életét az ének és a zene.
Nem tanulta a zenét, Ő maga volt a zene,
lényéből mint ősforrásból áradtak a melódiák,
születtek a kórusművek a lélekemelő harmóniák.
Bartók és Kodály nyomába járva,
rálelt hamar a “tiszta forrás” -ra.
E tiszta forrás a néplélek;
innen jön mi dal mi ének!
Gyűjtött dalt a néptől, bejárva Erdélyt s a csángók honát,
és visszajuttatta a néphez hangversenytermeken át.
Zenébe álmodta Mikes búját a – “tenger mormolását”-
és Reményikkel siratta a “Templom és iskola” pusztulását!
Szolgálatosként állt a strázsán , akár sorstársai:
Kós Károly, Tamási, Sütő András vagy Kányádi.
A szétszóratásban, jelszavuk: megmaradás!
És hittel hitték, hogy lesz még feltámadás!
A Teremtő a Reformáció napját úgy igazította,
hogy az legyen Juditka születése napja!
Birtalan Józsefét pedig úgy intézte,
az essen november tizedikére,
mert e napon született Luther Márton,
aki a Reformációt kigondolta, a világon!
Bírtalan József születése – és a Reformáció, eleve elrendelés – predesztináció!
Így lett – amire kiszemelte teremtője –
a zsoltároskönyv is, ihletője.
Hosszú s nagyívű a pálya mely Neki adatott,
a kapott talentummal jól sáfárkodott.
Kilencven esztendő – sok avagy kevés?!
A mindenséggel mérve – egy elszálló pillanat.
Ám a múló időben a legfontosabb az,
ami RÓLA – emlékezetünkben megmarad…