Bikaballada
BIKABALLADA
(Alkalmi vers az idősek farsangjára,
a Rímhányó Romhányi stílusában)
Egy fiatal tehén világra hozta fiát,
A négy lábon is csak csetlő-botló, kis bikát.
A kis bika olyan aranyos,
Elől Barna, hátul meg Lajos.
A kicsi bika okos volt, jól tanult a bikaiskolában,
büszke is volt a sok barom – lesz értelmiségi a családban!
És nagy bika lett a kis bikából,
s elege lett a tudományból!
Belezüllött az éjszakába,
ott teljesült minden vágya.
Megkapott minden marhát,
tisztességest és szajhát,
nőttön nőtt az egója , fönn hordta az orrát!
Gyakran állt tükör elé illegetve magát,
kis csorbulásnál már köszörülte szarvát.
Amerre járt fű nem zöldült fa hullatta lombját,
Reszkettek mindenütt midőn hallották a hangját!
Így pergette éveit Ő bikasága
mígnem egyszer betévedt az arénába!
Nézzünk most be az arénába:
hisz ott lesz majd a véres dráma!
Tíz marcona legény, tíz torreádor,
Vért kíván venni egy ártatlan bikából.
Vérmes bikánk megdühödött, hogy fajtáját alázzák,
hogy tíz torreádorral tengelyt akasztott!szikrát szórtak szemei s kardként döfte szarvát.
A bőszült állat rosszul mérte fel a sanszot, Nem cifrázom elmondom a valót: védi magát vitézül a hatalmas bika, de a túlerő előtt meg kell hajolnia!
Tíz tőrdöféstől rogyott térdre – szól a krónika- Minden idők bikáinak legbikábbika.
Szerkesztés | 2010. március 6. Éles Mihály Kategória: Vers