Nyolc éve, hogy Veres Péter gondolatait ( Én nem mehetek el innen…) megosztottam ebben a rovatban. Most kaptam vissza az emlékeztetÅ‘t, hogy fürödjön, lubickoljon a lelkem az emlékeim tengerében. Ez megtörtént!
Veres Pétenél maradva ide idéznék még négy sort: ( Ha nem lehettél szálfa…)
-” Kapaszkodj meg ebbe a földbe erÅ‘sen, magyarom,/ ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom. / (…) / Ez a föld itt a tiéd, tartsd hát magadnak , magyarom, / ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél cserje, vagy legyél csak gyom. /”