Éles Mihály blogja

Elhangzott a névadó ünnepségen 1992 november  20 – án.

Megtisztelő feladatom, hogy röviden szóljak Vásárhelyi Pál életútjáról, a kétszázadik születésnapján. Azzal a reménnyel állok itt, hogy az önökben és bennetek élő Vásárhelyi képet, néhány színnel gazdagíthatom, s ezzel jó szolgalatot tehetek Vásárhelyi Pál emlékének.

A századik születésnap megünnepléséről életrajzírója Gonda Béla könyvéből a következőket tudjuk meg:

” Az emlékünnepet március 26-án tartották meg. A meghívottak közül részt vettek az ünnepélyen, az ünnepelt leányai: Vásárhelyi Amália és Berta ( özv. Hódy Lajosné) ez utóbbi leányával és Vásárhelyi másik unokája özv. Wagner Lászlóné Stuller Ilona;a Magyar Tudományos Akadémia részéről Szily Kálmán főtitkár, a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága részéről gróf Andrássy Aladár és dr. Darányi Ignác titkár : képviselve voltak továbbá ; Szepesolaszi város a polgármesterrel, a műegyetem tanári kara és ifjúsága, a Vaskapu- szabályozás művezetősége és vállalata „

Eljátszadozhatnánk a gondolattal, hogy vajon milyen üzenetet küldhetnénk a kétszázadik születésnapról majdan a háromszázadik születésnapra emlékezőknek. .Azt mindenképpen megüzenhetjük, hogy ez egy szerény mértéktartó nem országos megemlékezés. Sajnos nincsenek jelen Vásárhelyi Pál leszármazottai, s mar rég megszűnt a Tiszavölgyi Társulat, a Vaskapu-szabályozás művezetősége. Azt is üzenhetjük, hogy idegen szívű emberek rég kirajzolták Magyarorszegból Vásárhelyi Pál szülővárosát, szülőházzal, emléktáblával és emlékeivel együtt. De térjünk vissza a jelenbe a jelenlevőkhöz és induljunk el a kétszáz év előtti szülővárosból és álljunk meg e rövid, de tartalmas életpálya főbb állomásain. 1795. március 25-én született. Az algimnáziumot már Miskolcon végezte el, Eperjesen pedig filozófiát tanul. 1814-ben, életrajzíróját idézve:

” „.az akkoriban nem éppen kecsegtető mérnöki pályára szánta magát.” A pesti egyetem mérnöki tanfolyamát kiváló eredménnyel végzi el.

Különös rendezése ez a sorsnak, Vásárhelyi elhatározza, hogy vízépítő mérnök lesz s talán ugyanekkor határozza el a hatalom is, hogy Magyarország összes folyóját szabályozni kell. A munka tehát temérdek, s nagy szükség mutatkozik a jól felkészült, gondolkodó, gyakorlatias szakemberekre.

Vásárhelyit 1829-ben megbízzák a felső és középső Duna szakasz vízrajzi felvételeinek az irányításával, és Vásárhelyi bizonyítja rátermettségét. Gonda Bélát idézzük ismét :

“… az akkori országos építési főigazgató, Rauchmüller von Ehrenstein hivatalos jelentésében nem győzi eléggé dicsérni Vásárhelyinek e dunai fölvételek kitűnő szervezése, céltudatos munkabeosztása, pontos és az addigiakkal szemben szinte

hihetetlenül gyors végrehajtása körül tanúsított nagy; elmeéleti és gyakorlati képességeit, helyes felfogását, páratlan szorgalmát, lankadatlan tevékenységét, kiváló vezető és szervező képességét. Magáról a dunai térképről pedig úgy nyilatkozik, hogy az a feldolgozott adatok teljessége, megbízhatósága, világossága és az egésznek nagy terjedelme tekintetében bátran nevezhető a világ első folyami térképének. “

1833 – ban kinevezték az al-dunai munkálatok műszaki vezetőjévé és így

Széchenyi közvetlen munkatársa lett. Itt még keményebb munka várt rá emberpróbáló, embertelen körülmények között. Elkészítette a Vaskapu-

szabályozás és a hajóvontató út tervét. Eközben családja, felesége és gyermekei szükségben élnek. Bár Széchenyi mindent megtett, hogy anyagi gondjain segítsen,  eredménytelen volt a kísérlet. Érdemes beletekinteni a kancellárhoz, Reviczkv Ádárnhoz írt levelébe

” Ha kegyelmes úr kérésemet átfutni méltóztatik, látni fogja, mi keveset kíván az a férfiú ki eddig is már többet érdemel.” József Nádorhoz pedig így ír :

” Kellemetlenül érint és valóban nehezemre esik, hogy Vásárhelyi ügye az udvari kancelláriánál – mint értesülök – kedvezőtlen fordulatot vett. Fenség ! Nekem az alvidéken való működésemben hol a katonai hatóságok, a harmincadhivatal, az egészségügyi hatóság, a bányahivatalok, törökök, oroszok, a természet, sőt maga az Isten is nagy akadályokat támasztott – sok nehézséggel kell megküzdenem. Hogy lehetek azonban mindezeknek ura, ha minden technikai műnek az intézője máról holnapra nem néz semmi biztos existenciának elé. Én magam nem vagyok képes ennek a munkának minden ágába buzgalmat, életet, örömet önteni. S ha az intéző a saját és övéinek jövőjét kétségesnek látja, ugyan jó Isten, akkor fenséged semmi különös, kedvező eredményt ne várjon.”

E drámai hangulatú levél is hatástalan maradt. Más már csomagolt volna és jövedelmezőbb állás után néz, Vásárhelyi azonban marad és tovább dolgozik. Fogva tartja az “ügy”. Még ilyen körülmények között is volt lelkiereje, hogy a napi nehéz munka után tudományos dolgozatokat írjon. Így lett 1835-ben az Akadémia

levelező, majd 1838-ban rendes tagja. 1838-ban befejeződött az al-dunai küldetésük. Ezután néhány nyugalmasabb éve következett. Széchenyi felkéri a hídkörüli munkák felügyeletére, ellenőrzésere. “A budapesti állóhíd tárgyában ” írt tanulmányában vitába száll a híd ellenzőivel. Világos, tiszta, észérvekkel felel az ál-vitázóknak. Vitastílusa mindvégig olyan mint maga az ember, tisztességes, nyílt és nem fölényeskedő. Széchenyi másik nagy álma, a Tisza-szabalyozás is megvalósulni látszik. Mi sem természetesebb, hogy ismét Vásárhelyit kéri fel a műszaki vezetésre. Elkészíti a Tisza-szabályozás tervet, melynek a lényege, hogy a kanyarulatok átvágásával rövidíti a víz útját. Tiszaújlak és Füred közötti szakaszra készült el a végleges terv. Aprólékosan kidolgozott terv, de a megrendelő túl költségesnek találja, és vitatja a terv helyességét. Előleges javaslatából – melyet a Nádorhoz terjesztett fel – idézek egy részletet:

” A Bodrogh és Sajó beszakadása közt a Tisza alacsonyabb partjai, számos kitörésein a vízár jobbról a Takta közét, balról pedig Szabolcsban Dob, Bűd, Szentmihály, Polgár helységek és Nánás, Böszörmény, Újváros, Debrecen, Hajdúvárosok, a Kunság, stb. szép és termékeny határainak nagyobb részét vagy állandóul vagy éppen az évnek tenyésző szakában vízzel borítja. Különösen megemlítendők itt azon fokok és kitörések, melyek a Tisza nagyobb árjait a most érintett határokra vezetik úm. a Dobi, Lúci, Kesznyéteni és Szederkényi határokban létezők, a vizet legelébb is a kesznyéteni határon Pap tavának nevezett vízfogóba utalják, innen in, indics, végre királynevet nyert eren a horgoló tóba, ebbő1 tovább a veres nádba öntik : van még egy másik útja is a szóban levő vízárnak, mely Ároktő és Csege közt Selypes nevű eren folyik ki, a Szentmargitai. pusztán. két ágra oszolván s a bal Selypes nevét tovább is megtartván a fennevezett Pap tavába húzódik, a jobb ág pedig Folyásér név alatt a vizet Polgár határán Bágy nevű tóba vezeti ; honnan a veres nádból a Horti-pusztán egy rendesebb medrű s a Hortobágy név alatt ismeretes folyóvá alakul. “

Vásárhelyi hiába vitázott, érvelt igaza mellett egészen a szívinfarktusig, nem értették meg szándékát. Talán korán érkezett, s jutalma így lett a korai halál. 1846

április 8-an délelőtt kapott infarktus este 11 órakor végzett vele!

Éles Mihály

Tegnap (!) volt karácsony és már itt a következő,
mint gyors szárnyú angyal úgy elrepül  az idő.
S, hogy az idő gyors múlása ne legyen félelmes,
ebben segít nekünk a kedves, bájos négyes.
Sűrű a programunk, egyiket követi a másik,
meg se állva karácsonytól a következő mikulásig.
Reggelente torna, havonta meg menta
s ha olykor felturbóz egy kevéske ” gyenta ”
nem hiánycikk nálunk humor, jókedv, nóta!
Megtesznek értünk mindent, ámbár az talán túlzás,
hogy átvállalnak műtétet is: ha az nem foghúzás!
No de most már befejezem nem mondhatok többet,
hogy jövőre is maradjon néhány magvas ötlet.

Kedves négyes: Magdika, Piroska, Gabica, Katica
most elétek állok és
Istentől áldott, boldog Karácsonyt kívánok.

2010. december. Éles Mihály

– A hetvenes évek közepén, egy író-olvasó találkozón, Végh Antal pályakezdéséről szólva elmondta, hogy kik s hogyan álltak mellé és követték nyomon szárnypróbálgatásait. Elsők között említette Szabó Pált és Veres Pétert. A kérdésre, hogy vajon elégedett lenne – e, Szabó Pál ha élne és elégedett – e saját írói teljesítményével – Végh Antal?  Végh Antal , Bethlen Gábor Báthory Gábor fejedelemhez intézett szavaival válaszolt: ” A fejedelemnek, nagyságos uram, nem lehet olyan álmot álmodni, amilyet akar: csak amit lehet…” Az idézet Móricz Zsigmond Erdély című trilógiájából, pontosabban a Tündérkert – ből való. Miért is említem együtt, egy kontextusban ezeket az írókat? Elsősorban tehetségük és írói teljesítményük okán, másodsorban pedig egyazon gyökerűek; mindegyikük a mélyen szegény, de tisztességes paraszti világból jött és ezt  a világot valósághűen emelte irodalmi, sőt  – kimondom – világirodalmi szintre. Ez az a világ, amelyben -” …közös pitvar, nyirkos földjére/ négy család köpte tüdejét.” (…) S tovább idézve Váci Mihályt ” … itt egy krajcár mindig hiányzik/ mely örök gyaloglásra hív.” Ez utóbbi két verssor természetesen Móricz Zsigmondra utal.Én pedig Móricz Zsigmond Erdély című regényét ajánlom szívesen olvasásra vagy  újraolvasásra. Az Erdély egy hatalmas regényfolyam, tulajdonképpen három regény –  Tündérkert, A Nagy Fejedelem és a Nap Árnyéka. A három részre vágott ország, amely a töröktől, némettől és testvérharcoktól dúlva, kivérezve várja sorsa jobbra fordulását. S jön a fejedelem, a  ” Nagy Fejedelem ” ,Bethlen Gábor okosságával, jó arányérzékkel, és persze politikai alkukötésekkel, ravaszkodással megteremti a békét, Erdély békéjét. Vallásszabadságot hirdet, virágzó gazdaságot és nemzeti kultúrát teremt. Mindezt Móricz varázslatos nyelvi fordulatai, utolérhetetlen lélek és jellemábrázolásai teszik maradandó élménnyé.

Megjelent a Tiszaújvárosi Krónika irodalmi rovatában, 2012-ben.

Éles Mihály

Emlékeznek még?!… Ugye emlékeznek arra, hogy Miskolcon, felnőtt emberek ,,tüntettek”- kiabáltak önfeledten  Bokros Lajos megszorító csomagja mellett .  – ,,I love you, Lajos” feliratú trikókban feszítettek. Szeretlek, Lajos – nevetgéltek, mosolyogtak ránk a képernyőről, tekintetükben biztatás: szorítsd a nyakunkat, szorítsd csak, Lajos! Hát ilyen az ember  –  ezt tudomásul kell vennünk, bár nem természetes – de vannak közöttünk szenvedni szerető emberek s vagyunk, akik ettől szenvedünk. Nos, mindezt azért emlegetem fel, mert annyi év után most ismét csomagot hoz a ,,postás” – minden eddiginél súlyosabb csomagot. Örömködhetnek majd megint, magukra húzhatják újra mezt, mert az elkészült és a még készülő csomag kiagyalói között ott található Bokros Lajos neve is. Ezekkel a csomagokkal üzenik nekünk, hogy aki szeret szenvedni, az szenvedhet kedvére ájulásig, aki meg nem szeret szenvedni, az kiszenvedhet! A csomag tartalmazza a 30 százalékos gázáremelést, a 10-14 százalékos villamos energia-áremelést, adóemeléseket, új adónemek kivetését és még sok minden mást.
Az agyonszeretgetett nyugdíjasok megkülönböztetett figyelmet kapnak, mert nekik az önkormányzati választások után pótcsomaggal kedveskednek majd. E kiegészítő pótcsomag – feltehetően tartalmazni fogja a vizit-, és receptdíjat, a kedvezményes és ingyenes utazási lehetőségek korlátozását, és a tizenharmadik havi nyugdíj ,,megreformálását”, és így tovább. Elképesztő(!), ha belegondolunk, hogy nem is olyan régen – a választások előtt – a csomag összeállítói még azzal házaltak, hogy igazságos Magyarországot akarnak. Ennek érdekében elveszik a gazdagoktól és a szegényeknek adják a javakat – akár Robin Hood a sherwoodi erdőkben –, teszem hozzá én. Hirdették továbbá, hogy Magyarországon soha nem látott jólét van, dübörög a gazdaság, a Lajtán túliakat pedig eszi a sárga-irigység a mi nagy jólétünket látva.

Aki ennek az ellenkezőjét állította, az rövid úton megkapta a sarkon áldozatra váró útonálló, olcsó hazudozó, rémhírterjesztő bélyegét. Ám a hangzatos szavakból ,,felépített” gazdaságot úgy előadni, úgy eladni, mintha az valóságos volna – nos ezt a metódust a világ más tájain – szélhámosságnak szokás nevezni.
De hát a hivatásos nagyotmondókat is elérte a nemezis, számukra is elkövetkezett az igazság pillanata. ,,Nagy a baj” – jelentette be az aktuális miniszterelnök. Nagy a baj, nem lesz osztogatás csak fosztogatás, mert a magyar gazdasági csoda, ez a virtuális ,,Pannon Puma”, ez a nagy lufi, lufisorsra jutott. Nem durrant, csak leeresztett, kifújt, megdöglött … –  De a rossz hírtől senki nem dőlt ,,kardjába” – megy minden tovább…
Ott tartunk, hogy ,,Patyomkin” – Magyarországon talán már csak a megszorítás valódi, minden más talmi! (Ja, meg még valódi az is, hogy a Hajdú-Bét kárvallottjai földönfutóvá, hajléktalanná válhatnak, mert a bankok elárverezik fejük felől a maradék szegénységüket is.)
De hát hogy is van ez?! – Nem volt sáskajárás, elkerült bennünket az El Nino, a cunami, elkerültek a szép nevű hurrikánok, nem volt világháború, sem világgazdasági válság! Elmaradt a huszonhárommillió romániai munkavállaló, s a határon túli magyarokat is sikerült ,,megmenteni” a magyar egészségügytől 2004. december 5-én.
Mi lehet akkor mégis a baj, hisz körülöttünk szárnyalnak, ha nem is magasan – a velünk együtt társult országok (?), Magyarország pedig elsőből – utolsó, csődország lett!
Lehet ennek a sarcnak, ennek a kíméletlen kizsákmányolásnak észérvű magyarázata? Természetesen magyarázat vagy még inkább kimagyarázás, mellébeszélés van több is a kelleténél. A valódi okokat majd talán titkosítják, ahogy szokás – legalább 99 évre, mi meg találgathatunk.
Lehet ez, lehetséges az, minden elképzelhető, még az is, hogy valahol valakik egyszerűen így döntöttek (!) – az előző és a jelenlegi kormánnyal sújtott – Magyarország sorsáról!
Éles Mihály

Megjelent a Tiszaújvárosi Krónika 2006. 09. 08. számában.

Éles Mihály

Testvérbátyám  utolsó szavai,  2006. április 26-án , 21 óra tízperckor.

“Édesanyám, édesanyám! Jaj Istenem, Istenem  –  ki fönt vár! Nagyon fáj! Milyen nap van ma? Húzzatok fel, húzzatok ki! Fogjátok a kezem, ketten vagytok, fogjátok mind a két kezem!”

Kedves Piroska, ezzel az aranylánccal szeretnénk ideláncolni Téged. Ez egy fölöttébb erős lánc mert a szeretet, az itteniek szeretete fűzi egybe a szemeket. A szeretet pedig nagy erő – s erőt adó érzés. Pál apostolt idézve: ” hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.”
A szívpárnában is ott van a kis ” hangyácskák” szorgos keze munkáján túl, szeretetük, szívük melege. Ne csodálkozz majd ha idő múltán a párna melegíteni, lüktetni kezd, merthogy élő szeretettel van kibélelve! Kívánok Neked mindnyájunk nevében jó egészséget és békés nyugdíjas éveket!

Magdi születésnapjára.

Kedves, segítőkész pótmamánk Magdika – nem mondom meg –                                                                hányadik születésnapodon, szeretettel köszöntünk Téged!
Mindannyiunk nevében azt kívánom Néked,
hogy egészségben éljél meg még egyszer ötven évet!
Nekem pedig teljesüljön azon vágyam,
hogy a köszöntőt majd akkor is én prezentáljam!

Isten segítsen minket!
Éles Mihály

” Jaj a legyőzötteknek”…                                                                                                                                                                 ” Bár teljes mértékben tiszteletben tartom a magyarok jogát arra, hogy Magyarország számára törvényeket alkossanak, a magam részéről mégis csak sürgetném, hogy fontolja meg a következményeit annak, hogy ha az említett törvények a jövő hónapban változás nélkül lépnek hatályba.” Írja karácsony előtt küldött levelében Amerika külügyminisztere, Orbán Viktor miniszterelnöknek. – A kitétel, hogy “fontolja meg a következményeit” már nem is figyelmeztetés hanem ultimátum, nyílt fenyegetés!   Beavatkozás egy szuverén ország belügyeibe. A kifogásolt törvények (  alaptörvény, sarkalatos törvények, média törvény, egyházügyi törvény stb. ) felsorolási rendje, stiláris és tartalmi egyezősége  –  a honi sajtóban megjelentekkel,   már nem is okoz meglepetést. A levélből az is kiderül,  az amerikai külügyminisztert mélyen lesújtja, hogy egy kicsi de nagyhangú rádióadó, nem kapta meg az egyébként piaci alapon elkelt frekvenciát. Miként az is világraszóló botrány volt, –  Bécs, Berlin, Brüsszel, Párizs, New York  is üzent(!)  –   hogy egy háromszáz főt befogadó fővárosi színház élére, azt nevezték ki akit kineveztek. Vajon miért nem hallatja a hangját Amerika külügyminisztere, amikor magyarokat vernek mert  magyarul beszélnek. Vagy állampolgárságuktól fosztják meg őket csak azért mert a magyar nemzethez tartozónak is vallják magukat. A magyarországi demokráciáért aggódók miért nem tiltakoztak 2006-ban, amikor valóban lábbal tiporták az emberi jogokat. Gyanítom, hogy sem a tengerentúliakat sem Európa másik felét nem igazán érdekli a mi demokráciánk, tesznek ők ránk magasról!  Ám naponta értékelik le a forintunkat anélkül, hogy a gazdasági mutatók elmozdultak volna.  A józan ész azt mondatja, ehhez nem elégségesek a fent felsorolt, kifogásolt törvények, intézkedések,  –  ilyenekért eddig nem járt “tűzcsóva” a háztetőre. Mire hát ez az eszeveszett rágalomhadjárat ez a leértékelős játék, mire ez a büntető, bosszúhadjárat?! Igen  ez már a Mammon üzenete! Bűnhődnünk kell , hogy emlékezzünk és emlékeztessünk másokat  is! Mert  bizony  nagy “bűnt” követett el Magyarország választott kormánya azzal, hogy népsanyargatás helyett a bankokra vetett ki adót! Bűnös Magyarország kormánya mert több százezer  magyarnak nyújt segítőkezet, hogy kikerüljön a bankok és  az előző kormányok által is létesített csapdából. Olyanokon akar segíteni rögzített árfolyamú végtörlesztéssel vagy lakóingatlanuk felvásárlásával, akiket  csúnyán átejtettek a bankok s a kormányok. Vajon kinek az érdeke, hogy milliók váljanak földönfutóvá az országban?!   A láthatatlan   pénzhatalom, a MAMMON arca körvonalazódik, nagy erők mozdulnak meg nagy érdekek mentén  –  most már a látszatra sem figyelnek. Lehet persze összeesküvés elméletről beszélni, bagatellizálni a történéseket, a veszedelem attól még veszedelem marad. Egyre világosabb a kép, a magyarokkal el kell bánni, le kell számolni velük mint már  annyiszor történelmünk folyamán. Vae victis! Éles Mihály

Nagyon fáj nekem – Téged így látnom;
amint tört gerinccel fekszel az ágyon.
Ezt tette veled játékból – a kutya,
nekem pedig ez lett – maga a Golgota!
Fogoly vagy.  Börtönöd az ágy,
amelyen nincs se rács se zár.
Én vagyok őrződ, “börtönőröd”
míg a kórt végképp le nem győzöd.
Meglásd eljön a szabadulás,eljön a csoda,
de addig is nekem ez marad – a Golgota!
Éles Mihály

Ha majd e világból el kell menni,
nem fogok senkitől elköszönni!
Itt hagyok mindent, amiért érdemes volt élni
amiért érdemes volt reggel felébredni.
Maradjon minden úgy mintha itt lennék,
maradjon minden valós – és ne emlék.
A maradók csodálják a felkelő Napot,
mely életre cirógatja az elvetett magot,
hallgassák Lisztet, hallgassák Bartókot,
szeressék ahogy van a TEREMTETT  VILÁGOT…

Ha eljön a  végső óra…

Várva a hívó szóra
imádkozom Istenhez;
teremtsen lelkemben rendet!
Vezesse lelkem a transzcendens világba,
mert megfáradt itt  e földi bolyongásba.
Nem hagyok örökül talmi kincseket;
legyen az utódok jussa is :  – ” Hit, remény, szeretet.”

Éles Mihály

2011.augusztus 14.

Kedves Tenorista Pista!

                    
Nem esik nehezemre nekem,                      
hogy a hétvégét megköszönjem.
Teszem ezt annak ellenére,
hogy az eleje jobb volt mint a vége.

Tartson hóttig a barátság s a béke,
az örömködésnek sose legyen vége.
Ezt kívánja Miska a Basszista,
aki egyáltalán nem rasszista!