Éles Mihály blogja

Hímzés, varrás, szavak nélkül
Igaz költészetté szépül,
Ha a szív vezérelte kéz
álmokat – szőni kész…

Varrogasd álmaid, százszor szép csodákat
Álmodj álmot is nagyot és merészet,
Amin nem fog se ármány se enyészet!

Közeledik július huszonhatodika,
éltessen az Isten drága kis Pannuska,
aki oly nagyon szereti hazáját…
Áldja meg az Isten minden porcikáját!

Nem vagyok templomjáró ember de tisztában vagyok a vallás jelentőségével, s a Biblia értékeivel. Történt még a 70 – es évek elején, hogy valamiféle repedés támadt az oktatáspolitikában, mert nagyvonalú gesztussal megengedték a hitoktatást az iskolásgyermekek számára.Természetesen éltünk a váratlan lehetőséggel, és be akartuk íratni hittanra alsóskorú gyermekünket. Ekkor jött a meglepetés! Az iskola igazgatója (bizonyára emlékszik rá) jó indulatúan figyelmeztetett , hogy jól gondoljuk meg mert neki jelentenie kell ezt a munkahelyünk felé s ez következményekkel járhat. Miután nem változtattuk meg az elhatározásunkat, beírta a gyereket. ( Azt talán mondanom se kell, a hitoktatást néhány óra után ” érdektelenség” miatt beszüntették! ) Viszont megtudták a munkahelyem központjában, Budapesten, és a TVK-nál is, ahol a feleségem dolgozott. Akkori főnöke Bottka Zoltán maliciózusan mesélte, hogy tőle érdeklődött Pintér Mihály – az idősebbek emlékezhetnek rá – akkori pártkorifeus, ugyan miféle emberek ezek, hogy hittanra járatják a gyereküket… Gyanítom pártbüntetést csak azért nem kaptunk, mert nem voltunk párttagok! Ez sokunkkal megeshetett akkor nem nagy dolog. Amiért felemlegetem, az már a közelmúlt történése. Ismét kaptam ugyanis egy vallásügyi fricskát, csak most ellenkező előjelűt. A múlt év Karácsonyán ünnepi műsort rendeztek a szederkényi Művelődési Házban, karácsonyfával, gyertyával, ahogy illik. A műsor első része iskolásoknak szólt, karácsonyi énektanulással és bibliamagyarázattal. A biblia magyarázó és énektanító a város egyik jól ismert polgára volt.
Nekem nem volt énektanulási szándékom, ennek megfelelően a terem egyik homályos zugában ültem le s igyekeztem észrevétlen maradni. De ez nem sikerülhetett tökéletesen mert a bibliamagyarázó észrevett, és a műsor végén odajött hozzám. Nem kis meglepetésemre két kérdést tett fel: Unatkoztam – e? És unalmas volt – e amit csináltak? Barátságtalan kérdések voltak, amit magamnak így fordítottam le: Te bunkó, miért nem énekeltél velünk!? Magában talán azt is megkérdezte amit ” Pintér elvtárs” kérdezett húsz évvel azelőtt… Az ünneprontást kerülve nem mondtam, hogy amíg ő a színpadon ágált, én azon merengtem, hogy vajon mit szólnak a régebbi ismerősei,( elvtársai) ha így látják: átszellemülten, az igemagyarázattól áthatva…De engem már nem zavar a ” Nagy átváltozások” c. tragikomédiában a régi szereplők új szereposztása…
Megjelent egy helyi kiadványban ,1991 -ben, Tiszaszederkényben. Éles Mihály

“…VALAMI FÁJ, AMI NINCS.” ( KARINTHY FRIGYES)

KOSZTOLÁNYI  DEZSŐ:
Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben

“Ti messze költők, akik távol innen
emelkedtek az Isten szívihez,
mi földön ülünk már s szavak hamúját
kapargatjuk, és fölzokogva kérdjük,
mi lesz, mi lesz?

A versünk is már csak segélysikoltás,
mely ki se hat a tűzön-poklon át,
mint gyönge csecsemőé, kit megölnek,
és mint a szűzé, akit meggyaláznak
a katonák.”

– A feledés jótékony homályába vettetett pozsonyi csata szlogenje:  “…decretum … Ugros eliminandos esse!”  (rendeljük, a magyarok kiirtassanak!) Gyermek Lajos király leleménye: királyi rendelet harci lobogókon! A korabeli feljegyzések, írásos dokumentumok a Lajtán túli levéltárakban, eléggé beszédesek! Mintha már akkor, 907- ben “kódolták” volna a magyarság jövőjét Európában. A keresztény Európa nyugati fele már akkor is összezárt – grófok, hercegek, püspökök, érsekek, vezérletével jól felszerelt, százezres sereggel vonult Árpád népének kiirtására. Akkor nem sikerült; megalázó vereséget szenvedtek amely elvette a kedvüket a további “kalandoktól”. Ezer év elteltével még a trianoni mészárosok is csak az élve csonkolásig jutottak. A mai Európa pedig már elunta a várakozást, szemmel láthatóan ideges és úgy tűnik mindenre képes, eljött az idő – vélik!  Kísért a múlt s kísért Trianon is, a szívtáji szúrást akarják! Már a látszatra se figyelve! 1920. június 4.  Magyarország keresztre feszítésének dátuma. Beszéljünk tehát erről a gyalázatról mert beszélni kell róla. A magyar írók sikolyát, segélykiáltásait évtizedeken át nem hallhattuk mert elzárták előlünk, indexre tették farizeus nemzetárulók! Hát lássuk hogyan éreztek, mit gondoltak erről a világbotrányról jeles íróink. Íme: – “Tíz óra után egy-két perccel jött a végzetes párizsi hír, és ekkor megkondultak a harangok, előbb Pesten, majd villámgyorsan szétfutott a hír, egymásután mindenfelé az országban. A magyarok két óra hosszat tartó harangkongással temették múltjukat és jövőjüket.

Budapest percek alatt feketébe öltözött. Perceken belül fekete gyászlobogók lengtek mindenütt, az ablakokban fekete drapériák. Az utcák fekete gyászruhákkal teltek meg. Emberek, asszonyok, férfiak mentek az utcán patakzó könnyekkel, nemegyszer hangosan zokogva. Emberek rázták az öklüket az ég felé átkozódva. Az Oktogon sarkán egy rokkant letépte zubbonyát és könyökben levágott csonka karját mutogatva, őrjöngve kiabálta: „Hát ezért?” Az utcákon ismeretlen, egymást soha nem látott emberek borultak egymás nyakába, a terek padjain zokogókat vettek körül vigasztaló emberek és a harangok kongtak, kongtak, szakadatlanul, szinte elviselhetetlenül .” (Padányi Viktor: Így történt)

– “Két keserű esztendeje már, hogy szemünk nyugat felé néz. Láttuk, hogyan hanyatlott le ott a nap. Reménykedő, bízó, sóvárgó és fájó szemünk nézte, hogy a könnyünk csordult ki attól. (…) Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit; valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen az bezárva örökre. Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk, és minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk vérével öntözött irdatlan sziklába: onnan dobtak le minket. Tudjuk: miért. Régi zászlónk összetépve, fegyverünk csorba – lelkünkön bilincs.( …) Az ítélet végrehajtatott: Erdély, Bánság, Körös- vidék és Máramaros kétmillió magyarsága bekebeleztetett Romániába…” ( Kós Károly: Kiáltó szó, 1921.

JÓZSEF ATTILA: NEM! NEM! SOHA! ( 1922 első fele)

“Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
…
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!”

-“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén (…) valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajgón az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” ( Karinthy Frigyes: Levél 1928 )

Igen!- Erdély, Kárpátok, élő, lüktető, levágott “testrészek”: nincs, és mégis fáj! Fáj hárommillió , kirekesztett, megalázott magyar. És kell, hogy fájjon minden magyarnak! Legyen ez a megmérettetés is egyben, ahogyan Illyés Gyula gondolja: “Magyar az, akinek fáj Trianon!”

-“Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.” ( Juhász Gyula: Trianon)

Átérezve Juhász Gyula tehetetlen fájdalmát, gondolati  mélységét, mégis azt gondolom: ma már igenis beszélni kell róla,  persze  “lila gőz” –  nélkül!
Látjuk hova vezetett a több évtizedes hallgatás , pontosabban: elhallgatás!  A mi múltunk, a mi keserves történelmünk, hát ki beszéljen róla, ha nem mi?!   A tény, a valóság, amivel szembe kell néznünk: az ezer év előtti keresztény Európa után, a mostanra már keresztényellenessé vált Európa is újra  – “méreget” bennünket! Fogást keres rajtunk! A  gondolkodó ember pedig csak áll és csodálkozik, vajon honnan, miből táplálkozik ez a mérhetetlen, kirekesztő, zsigeri gyűlölet!?

2013. június.

Éles Mihály

” És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja mások énekét is szépnek.” ( Babits Mihály)

A Tiszaújvárosi Református Énekkar tizenkét éves. Ez idő alatt többször jártunk Erdélyben, református kórusok meghívására. Most fordult elő először, hogy ortodox kórus meghívásának tettünk eleget, május 25- 26-án Zilahon jártunk.Zilah a szilágyság megyeszékhelye megtudtuk, hogy a Meszes hegység lábánál fekvő település a honfoglaláskor már lakott volt s a Római Birodalom határvidékén terült el. Vasárnap délelőtt a csaknem megtelt 1500 fő befogadására alkalmas református templomban énekeltünk.Aztán elsétáltunk a Wesselényi Miklós báró alapította, református főgimnázium mellett ahol Ady Endre is diákoskodott. A Nemzetközi Kórusfesztivál – ahova meghívtak minket – túlnyomórészt ortodox kórusokra épül. Mi Magyarországot és természetesen Tiszaújvárost képviseltük. Ottani mentorunk Gáspár Attila zenetanár ajánlott minket, ismerve Birtalan József és Birtalan Judit életútját. Este hatkor kezdődött a fesztivál. A házigazda nagy létszámú egyesített énekkara mellet a Szatmárnémeti, ugyancsak nagy ortodox kórus, Aranyosgyenes kisebb létszámú kórussal képviseltette magát és Beszterce is a meghívottak között volt. Az impozáns ortodox templom külseje még nem kész, de a belseje elkápráztatta a belépőket.A protestáns egyszerűséghez szokott lelkek, szemek kápráztak. De elkápráztatta a hallgatóságot a hatalmas belsőtér akusztikája is. A jelenlevők csillogó tekintetéből kitetszett, hogy szépnek hallják “mások énekét is”. Más nyelv, más énekkutúra, de nem kellett ” tolmács” egyik oldalon sem. A mi kórusunk teljesítményét elismerő nagy tapssal, és elismerő szavakkal jutalmazták. S jelezték, hogy jövőre visszavárnak. És ez szemmel láthatóan nem udvarias gesztus volt részükről!
Meg jelent a Tiszaújvárosi Krónika, 2013. 06. 06. – i számában.
Éles Mihály

Janka napján tillárom ,
legyen móka vigalom !
Tücsök, bogár
teljen pohár!
Jön az eső zivatar,
csak nem tudni mit akar.
Most a homlokomra ütök,
de hisz beceneved Tücsök!
Isten éltessen Tücsök-Janka,
szeretettel köszönt Mama s Papa.

Ki tudja miért a világ zsidósága májusban Budapesten tartja kongresszusát. – Miközben a nagyvilágban a világsajtó propagandájának köszönhetően úgy tudják, hogy Magyarországon tombol az antiszemitizmus – itt életveszéllyel jár a zsidó identitás! Ha nem volna véresen komoly ez a hecckampány, mosolyogva tovább lapozhatnánk. Miért mondom ezt? Azért mert akik itt élünk és még szeretnénk sokáig itt élni – jól tudjuk, hogy ez cinikus rosszindulatú hazugság! Ha a hivatásos rettegők komolyan gondolnák azt amit állítanak, akkor nem hoznák Budapestre a Zsidó Világkongresszust ! Ennyire nem lehetnek perverzek. Számukra ez csak egy teszt, provokáció, a türelmünket próbára tevő cselekvés, amelyekhez hasonlókkal most már naponta bombázzák a magyarságot. DE NEM MOST KEZDŐDÖTT! Álljon itt néhány korábban született agyrém, kommentár nélkül: Regös Péter a Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivője : ” Hangosak a fasz magyarok/ Fajtiszták mint az olaszok/ Buták, mint az oroszok/ S úgy végzik mint a karthágók/ Lesózzák a földjeiket/ Felszámolják történelmüket/ Eltűnnek majd nem sokára/ Elmennek a búspicsába.” – Landeszmann György egykori főrabbi: ” ( …) ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnának Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack.” – Kornis Mihály: ” Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket.” – Szent Korona = micisapka, Szent Jobb = tetemcafat. – Kertész Ákos: ” A magyar genetikusan alattvaló ( … ) mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni és ha módja van, legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.” Téved K. Á. nagyon is jól tudjuk mi a tervük a magyarsággal, – a Trianon palotában még csak csonkoltak; a szívtáji szúrás még várat magára ! Hát így állunk felebarátaim!
Tiszaszederkény, 2013. május 03. Éles Mihály

Misinek

Mihály napja ma vagyon,
Gondban vagyok, de nagyon!
Töröm fejem, mit kívánjak,
Neked én e szép napon?

Bort, búzát és békességet?
Odaadó feleséget?
Szeretetet, vidámságot?
Szíved köré melegséget?

De hisz ezt már mind elérted,
Gazdag vagy Te minden téren,
Ezért aztán kívánok hát,
Szerencsét és egészséget!

Puszillak Mindkettőtöket: Piroska

2012.09. 29..

Internetes naplóbejegyzés, 2012. október.

Várakozás –  valamire –  ami ismeretlen, amiben még soha nem volt részem, ami  akár életminőség változást is hozhat a nekem szánt maradék években. Várakozás… Műtét előtti türelmetlen várakozás – hetek, hónapok gördülnek egymás után, a várólista pedig mintha egyre hosszabb – hosszabb lenne… Én pedig egyre nyugtalanabbul várom az Időt, de nem feltartott kézzel, hanem erős hittel! Vergődő gondolataim csaponganak, mi lesz ha a műtét – a szívműtét… de nem gondolom tovább , bízom az Isteni Gondviselésben! Bízom a modern orvoslásban. Aztán mégis – morfondírozom tovább : ezt nem lehet megkerülni végig kell gondolni, még ha százszor keserves is. Most van itt az idő, mert ahogy a Biblia is figyelmeztet a Prédikátorok könyvében: – “mindennek megszabott ideje van – Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” . Ha tehát számot kell adni akkor számot kell adni, leltárt kell készíteni földi pályámról, mit végeztem! Mit végeztem – jól avagy rosszul. Van-e takargatni vagy szégyellni való az életemben?! Ártottam-e valaha is embertársaimnak, törekedtem-e hittel a jóra? – Ezek a kérdések, ezek a gondolatok lüktetnek, kergetik egymást agyamban, szívemben heteken át. – Végig gondolva az önmagamnak feltett kérdéseket s a kérdésekre adandó válaszokat, kétségkívül a szerencse fiának vallhatom magam mert paraszt őseimtől olyan géneket, olyan “iránytűt” örököltem, amellyel jó irányba navigálhattam életem hajóját. Mi vezérli e különös iránytűt ?! Mi lehet ennek az “iránytűnek” a titka? A titkot nem keresem – mert nincs titok. Gyermekkoromban sem tettem mást mint figyeltem és megértettem, a hazug szónak nincs becsülete a családomban, az adott szónak viszont nagy az értéke. Ez tehát a titok nyitja! A családunkban ( egy lány öt fiú) én voltam a legfiatalabb, a kis kedvenc én voltam a Mihályka , de ez nem adott felmentést, a szabályok rám is vonatkoztak.Egyszer botlottam (!) tizenegy – tizenkét évesen . Emlékeimben, túl a hetvenen is éget a szégyen de nem a botlásom súlya , hanem a drága jó Anyámnak okozott szomorúság miatt! Tekintetében mélységes csalódást, keserűséget láttam. Ma már tudom ekkor vált hitelessé egy életre az én iránytűm! Az a tekintet, jelölte ki az irányt, jelölte ki az utat amelyen járnom kell, amelyen járnom érdemes! Így kerültem el a “zátonyokat” s nem szenvedtem hajótörést soha. – Kedvelt költőmnek Dsida Jenőnek a harmincegy évet élt erdélyi költőnek a sírfeliratát idézném : ” Megtettem mindent, amit megtehettem/ kinek tartoztam, mindent megfizettem./ Elengedem mindenki tartozását,/ felejtsd el arcom romló földi mását.” – Talán én is megtettem mindent – gondolom magamban s tiszta lelkiismerettel nyugodtan alhatok – ám mégis hiányérzetem van, hajt a kíváncsiság a bizonyosság felé! Kérdések tolulnak elém ! Vajon mi következik a földi lét után, van -e élet a halál után? Vagy lesz a nagy semmi, az áthatolhatatlan sötétség, vagy mennyei fényesség , amely mentes minden földi hívságtól?! Milyen lesz “arcom romló földi mása”? – A keresztény kultúrkörben és nyilvánvalóan a kereszténységet megelőző időkben is ezek a kérdések lehettek az emberiség örök dilemmái ! – Nos ezeket a kérdéseket én sem tudom és nem is akarom megkerülni. Félek azonban, félresiklik, okoskodásnak tűnik minden amit ezzel kapcsolatban mondani tudnék hiányos ismereteim okán. Éppen ezért ismert természettudósok és filozófusok gondolataival próbálok majd szembesülni, s elfogadni azt ami számomra is elfogatható, magyarázható. Most azonban a jövőbeni kórházi elfoglaltságom miatt egy időre abba hagyom az elmélkedést, azzal az elszánt optimizmussal, hogy folytatni fogom…

Éles Mihály, Tiszaszederkény

VADRÓZSA PIROSKÁNAK

Viruljon százszor is a “tövises” Vadrózsa,
amely alcímként blogod névadója.
A blogod rózsája nem vad s tövise nem ejt sebet,
mert tolladat nem a kéz vezeti hanem szeretet.
Nyíljon ki blogod rózsája, alkoss nagyon szépeket,
ezt kívánja Neked az öreg suszter miseles.

2012.január 25.